Hírlevél

 

 

Támogatóink:



Partnereink:


 


 


 

 

 

 

 

 

 

VÉGET ÉRT A 12. KORTÁRS DRÁMAFESZTIVÁL

Egy éve készülünk rá, és most tíz nap alatt lezajlott mindaz, amit terveztünk, amit szerveztünk, amin aggódunk, amin dolgoztunk hónapokon keresztül. Lássuk, hogy milyen is volt ez a tíz nap – emlékidéző azoknak, akik ott voltak... és összefoglaló azoknak, akik nem tudtak ott lenni...

Az idei fesztivál hívószavai

Idén is, ahogy a fesztivál megalakulása óta mindig, arra kerestük a választ, hogy mi számít kortársnak a kortárs magyar színházban? Vagyis egyáltalán mit jelent az, hogy kortárs? A mi értelmezésünkben azt, hogy friss, inspiráló, progresszív, a minket körülvevő valóságáról szól, társadalmilag érzékeny. Vagyis jelenidejű. Ettől van tétje.

Augusztus közepén, amikor a részterületekért felelős szakmai zsűri először összeült, korántsem volt optimista a hangulat, még nem pontosan tudtuk, hogy az elmúlt évad előadásaiból válogatva hogyan fog összeállni a szemleprogram. Aztán amikor ősszel újra találkoztunk, és lehetőségünk nyílt már az idei évad elején bemutatott előadásokról is beszélgetni, hirtelen kiderült, hogy van remény!, össze tudunk állítani egy igazán sokrétű és látványos szemleprogramot. Összességében tehát teljesült az, amire a fesztivál többek közt vállalkozott: sokoldalúan tudtuk bemutatni a jelen színházi helyzetet.

A fesztivál fókuszába idén a kortárs drámaírás került. A fiatalok és a pályakezdő legfiatalabbak mutatkozhattak be részben a fesztiválprogram egy-egy előadásának szerzőjeként, részben szakmai beszélgetéseken.

Nyitóelőadásaként Mikó Csaba Apátlanok című darabját láthatta a közönség, az ősbemutató külön érdekessége az volt, hogy a Theater Regensburg színészei adták elő német nyelven. Ahogy Hajnal Márton, a 7óra7 szerzője beszámol róla „az előadás legizgalmasabb momentuma az volt, hogy mi, magyarok, ezt az egész életképet jobban értjük (vagy legalábbis radikálisan máshogy), mint a német alkotók. A Jurányi emeletén nem véletlenül tartott hajnali negyed egyig a közönségtalálkozó.”

Szintén határon túli előadás volt Sebestény Aba rendezésében a Sztrodzsegon, az 1988-as születésű Potoczky László, Marosvásárhelyen, Horváth Péter második drámaíró osztályában végzett fiatal szerző vizsgadarabja. Különleges, félnapos szakmai esemény, a Mi a pálya, magyar dráma? című beszélgetés-sorozat keretében sikerült átfogó képet adnunk a kortárs drámaírás helyzetéről. Mesterek mutatták be tanítványaikat, ezáltal megtudhattuk, hogy hogyan gondolkozik a legfiatalabb drámaíró nemzedék. Az Aurórában működő fesztiválklubban pedig Reaktív címen a József Attila Kör és a Trafó közös szervezésében meghirdetett drámaírópályázat két már bemutatott nyertes művét hallgathatták meg az érdeklődők felolvasó színházi előadásként.

Magyar szemleprogram

Igyekeztünk minden szempontból körültekintően válogatni. Az előadások között volt kőszínházi és független színházi produkció. Volt olyan, ami ezer fős közönség előtt zajlott, és volt, ahova csak harminc néző fért be. Bemutatkoztak budapesti, vidéki és határon túli magyar előadások is. Akarva-akaratlanul volt pár tematikus összecsengés, például a menjek vagy maradjak kérdése kapcsán, vagy a szexuális identitás témáját feszegetve. És ahogy a Bárka online újságjának szerzője, Szabó Zsuzsa megfogalmazta, ezek a mai magyar valóságról szóló, mai magyar valóságra reflektáló előadások mégis általános érvényűvé tudtak válni, más kultúrából érkező emberek számára is értelmezhetővé. A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság előadását látva „a szünetben lelkesen mesélte egy New York-ból érkezett néző: nagyon élvezi az előadást, a párizsi Comédie-Française Revizor-feldolgozásánál is még sokkal contemporarybb, és maradéktalanul érti az inside joke-okat.”

Visitors’ Programme

2005 óta külön programmal várjuk a külföldi színházi szakembereket, szeretnénk nekik minél sokszínűbben bemutatni a kortárs magyar színházat, nem titkolt célunk külföldi fesztiválmeghívások és együttműködések létrejöttét segíteni, ezért idén is, az előadásokhoz kapcsolódóan külön személyes találkozókat tartottunk az alkotókkal.

Emellett nemzetközi konferenciát is szerveztünk, ahol lehetőség nyílt arra, hogy a vélemények és tapasztalatok ütköztetésével összemérjük azt, hogy hogyan gondolkoznak bizonyos szakmai kérdésekben a magyar és a külföldi színházi emberek.

Mostanra olyannyira híre ment a Visitors’ Programme-nak a nemzetközi színházi szakmában, hogy voltak olyan színházi emberek, akik nem is a mi meghívásunkra érkeztek, hanem önállóan jelentkeztek a fesztiválra. Idén rekordot döntöttünk, több mint harminc külföldi vendéget fogadtunk Európából, Amerikából, Közel-Keletről. A vendégek között színházrendező, színházigazgató, dramaturg, fesztiválválogató (Culture Night Vilnius Festival, International Festival Algerie, New Play in Golden Mask Festival, Festival TransAmériques, Internation Theatre Festival Dialog), újságíró, egyetemi tanár egyaránt megtalálható volt.

Szakmai program

Nagyszámú közönség előtt zajlott a Heinrich-Böll-Stiftunggal közösen rendezett egynapos nemzetközi konferenciánk, ahol azt a visszajelzést kaptuk vendégeinktől, hogy eredményesebbek voltak azok a programok, amelyek konkrét gyakorlati kérdésekről szóltak, mint amelyek elméleti vitáknak adtak teret. A jövőben a szervezésnél erre a kérdésre külön figyelmet fordítunk majd. Érdekes tanulságokkal szolgált például a kultúra önfenntarthatóságáról szóló beszélgetés, ahol a magyar szakemberek elmondták, hogy szerintük Magyarországon az önfenntartó modell miért nem működőképes, míg a külföldi kollégák épp ennek ellenkezőjét bizonygatták. A konferencia két részének hanganyaga hamarosan hallható lesz az Heinrich-Böll-Stiftung honlapján.

Számos érdeklődőt vonzott a két workshop is, a digitális médiáról és web2-ről szóló műhelymunka résztvevői sok újdonságot hallhattak, míg a Szputnyik Mentőcsónak Egységének Szociopoly-ja máshogy kalauzolta alig ismert vagy ismeretlen világba a résztvevőket, a Magyarországon mélyszegénységben élők mindennapjaiba.

Idén is lehetőséget biztosítottunk arra, hogy azok a társulatok, akiknek az előadása végül nem került be a szemleprogram, prezentációt tarthassanak a külföldi vendégeknek. Ezzel a lehetőséggel a k2 Színház, a SZTEREO Akt, a Táp Színház és a Trojka Színházi Társulás élt.

Fesztiválklub

Idénre a Fesztiválklub kinőtte magát, és a KDF off-programjává vált – ennek persze az is az oka, hogy a gyakornokként nálunk dolgozó fiatalok mind művészeti egyetemeken tanulnak vagy színházi szakirányú képzéseken vesznek részt, így igazán szakmai kísérőprogramot tudtak összerakni. Ilyen volt a drámafordításról szóló beszélgetés, mind a magyar nyelv, mind az idegennyelvek szempontjából, ilyenek voltak a felolvasószínházi programok, a Momentán Junior show-délutánja, vagy a Keleti István Művészeti Iskola diákjainak előadása. Esténként pedig koncert, közös beszélgetés, közös lazulás várta a fesztiválozókat.

Zárszó

Elégedettek lehetünk. Már csak azért is, mert a Kortárs Drámafesztivál idén is megvalósult. Az előadások teltházzal mentek, a külföldi vendégek kaptak egyféle képet a magyar színházi kultúráról, a szakmai programokon sokat tanulhattunk egymástól. Egy hiányérzetünk azonban van. A külföldi előadások, a német-magyar Apátlanok, a szlovák Untitled és a román-magyar Parallel fájdalmasan felhívta a figyelmet a nemzetközi színházi program hiányára. Valamikor pár éve sokkal több külföldi előadást tudtunk meghívni, amerikai fókuszprogramot tartottunk, neves rendezők (René Pollesch, Pippo Delbono) munkáit láthatta a közönség. Mostanra ennek a fedezésére már nincs lehetőség. És ez komoly hiány, mert annak mindenképpen jó hatása van, ha színházi szakemberként, nézőként bepillantást nyerünk abba, hogy máshol a világban hol tart a színház.

A lelkesedésünk azonban töretlen, hiszünk benne, hogy jövőre is lesz Kortárs Drámafesztivál, és már most elkezdünk dolgozni rajta.

 

A KDF csapata

« Vissza